Alig merem bevallani, de hosszú hetek után ma először jutottunk ki úgy igazán a szabadba. Az idei ősz sok kihívás elé állította a családom, hogy csak egyet említsek: az otthonunk átépítésébe fogtunk, ami – bár kiváló szakemberek végzik a munkát – részünkről is sok odafigyelést, törődést, utánajárást igényel. Kirándulásra, túrázásra nem sok időnk jutott. De végre ma! Öröm az ürömben, hogy az elmúlt hetek időjárásával ellentétben ma gyönyörű, napos időnk volt, sehol egy kósza felhő, egy viharos szél, netán eső, melyekben az utóbbi időkben bőven volt részünk.
Egy bő fél nap állt a rendelkezésünkre, így nem mentünk messzire: a Csergezán-kilátót kerestük fel. Jártunk már itt máskor is, akkor Nagykovácsi felől vettük be a kilátót. Hogy ne legyen “unalmas”, ezúttal új útvonalat választottunk a Telki, Páty és Nagykovácsi határában álló kilátó felkeresésére. Ez az útvonal könnyebben járható és főleg inkább könnyebben követhető volt, mint a Nagykovácsi felől érkező út.
Szakértő szemek olvasták a térképet
Budakeszi felől érkezve, a település után úgy négy km-re, egy hatalmas “fenyő” (értsd = annak álcázott adótorony) már messziről mutatja, hol van a kilátóhoz vezető ösvény kezdete. (A kilátóhoz vezető út érinti a Sisakvirág Tanösvény néhány állomását is.) Tábla jelzi, hogy a csúcsig 3,6 km-t kell leküzdenünk, melynek során végig a zöld háromszög jelzést kell követnünk. Az útvonal jelzése végig egyértelmű. Ahol kétségeink támadhatnának (konkrétan két elágazásnál), ott sem kell kétségbe esni, mert az elágazásoktól néhány méterre mindkétszer kint van a tanösvény táblája, megerősítve minket abban, hogy jó irányba haladunk.
A kaptatókon alkalmanként szükség volt az erős apukák széles vállaira is
Az oda-vissza közel hét km-es útvonalon megközelítőleg 300 méteres szintkülönbséget kell legyőzni, de elég jó elosztásban. Az út eleje nagyon könnyű, széles ösvény vezet szép, rendezett erdei környezetben. Ezt egy kicsit fárasztóbb, köves, vízmosásos részek követik, de mielőtt elmenne a kedvünk a további erőlködéstől, elérjük a Tarnai pihenőt, ahonnét a Budai-hegyek egyik legszebb panorámája tárul a szemünk elé.
Nekünk módunk volt felváltva a tájban és a gyerekekben gyönyörködni
Hosszabb, rövidebb gyönyörködés után megint szükség lesz az erőnkre, mert az ösvény innen már nem visz csak felfelé, de ahogy az előbb is, mire bedobnánk a törölközőt, már fel is érünk a sík vidékre, ahol már csak egyenes, emelkedőtől mentes néhány száz méter vezet a Csergezán-kilátóhoz. A néhány éve épült kilátó az erdők vadjait szívesen és gyakran festő művészről kapta a nevét.
Az objektum bevétele előtti pillanatok
A kilátóba felkapaszkodva minden égtáj irányába gyönyörködhetünk a lábunk előtt elterülő tájban, és a kihelyezett információs táblácskáknak köszönhetően, melyek jelzik, hogy melyik település merre található, azt is biztosan tudhatjuk, mit is nézünk valójában.
Nekünk most szűkös volt az időnk, de akinek jut rá ideje, akár szalonnát sütögetni, bográcsozni is nekiállhat a kilátó mellett kialakított pihenő- és tűzrakó helyek egyikén.
A lefelé út már gyerekjáték. Visz a lendület, és hipp-hopp, csak azt vesszük észre, hogy elfogyott a lefelé vezető út, a puttonyunkat pedig könnyűszerrel megtölthettük szebbnél szebb élményekkel.
Próbáljátok ki ti is!
